Kőkapu

A természetben időről időre megjelennek különleges formák: sziklaívek és kőkapuk, amelyeket a szél, a víz és az idő végtelen türelme alakított ki. Ezek a kapuk többek egyszerű természeti képződményeknél – szimbolikus átjárók, amelyek a látható és a láthatatlan világ közötti hidat testesítik meg. Spirituális értelemben a kőkapu a változás és az új kezdet jelképe: aki átlép rajta, mintha egy másik valóságba lépne, ahol a lélek új távlatokat nyer.

A kőkapu előtt állva az ember érzi, hogy valami meghívást hordoz: belépni rajta annyit jelent, mint elfogadni a változást, megnyílni az ismeretlen felé. A természet templomában ez az egyszerű mozdulat – az átlépés – szertartássá válik, amely emlékeztet arra, hogy minden élethelyzet egyfajta küszöb.

A kőkapu tanítása, hogy az átalakulás nem félelmetes, hanem szent. Aki mer átlépni rajta, megtapasztalja a megújulás erejét, és ráébred, hogy a valódi kapu mindig önmagában rejlik.