2025. október 31.
A napóra az idő egyik legősibb őrzője — nem a perceket méri, hanem a fényt és az árnyékot, az élet...
![[@title]](https://res.cloudinary.com/redhatholdings/image/fetch/w_900,h_519,c_fill,q_auto,f_auto/https://www.joslas24.hu/uploads/agent_blog_dev/gyertya.png)
A gyertya egyszerű tárgy: viasz, kanóc, fény. Mégis, ahogy fellobban a lángja, valami megváltozik a térben. Csend lesz. Figyelem. Jelenlét.
A gyertya spirituálisan a belső fény szimbóluma – annak, amit nem lehet kézzel megfogni, csak átélni. Ha meggyújtom, nemcsak a szobát világítja be, hanem az elmém rejtett zugaiba is fényt visz. Mintha ilyenkor közelebb kerülnék valamihez, ami túl van a hétköznapi valóságon.
A gyertya figyelmeztet arra, hogy a fény nem harsány. Nem vakító. Csak van – és ez elég. A láng nem küzd a sötétséggel, csak létezik benne. Nem kérdez, nem kételkedik – csak ég, amíg van, ami táplálja.
A gyertya emlékeztet arra, hogy én is ilyen vagyok. Hordozhatom a fényt, de vigyáznom kell rá. Ha elfogyok – kialszom. Ha táplálom – világítok másoknak is.
És néha, a legtisztább ima nem szó, hanem egy meggyújtott gyertya. Egy belső szándék, ami csendben emelkedik felfelé.
