Energia az én szemszögemből

Személyes világképemet folyamatosan fejlesztem. Hálás vagyok a Teremtőnek, amiért olyan élményekben részesít, amilyenek érzővé, értővé és hívővé tesznek. Ezekről osztanék meg pár tapasztalatot veled.

Mellőzve a sokak számára fárasztó fizikai fogalmakat és elméleteket, nyugodt szívvel állíthatom, hogy az anyagi világ nem az, aminek látszik. Az anyag mögött egy sokkal különlegesebb és titokzatosabb valami áll, amire az  energia  szót szokás használni.

Hogy mennyire ismerjük az energiákat, arra könnyű válaszolni: annyira ismerjük, amennyit megtapasztaltunk belőlük és amennyit megtudtunk róluk. Aki csak az áramszünet idején eszmél rá arra, hogy van energia a környezetében, az másként gondolkodik róla, mint az az ember, aki elfogadja, hogy az ember egyik alkotóeleme egy energiákból álló tér, egy komplex erőtér.

Amíg el nem kezdtem érzékelni ezt az erőteret, addig fogalmam sem volt a létezéséről.  

Utána kutatni kezdtem az után, hogy vajon mindennek van-e energiája, illetve kisugárzása. Az egyes helyeknek éppen úgy megvan a jellegzetes „atmoszférájuk”, mint az embereknek. Az egyik helyet szívesen, akár többször is felkeressük, a másikat inkább elkerüljük. Így van ez az emberekkel is.

Ehhez hasonló a helyzet a kristályokkal, a növényekkel és az állatokkal is. Vannak szimpatikus ásványok, szimbólumok, virágok, fák és kedvenc állatok, míg mások inkább viszolygást keltenek bennünk. Ki tudja miért? Az energiáik miatt. Sokszor jelen sem kell lennie egy élőlénynek vagy egy tárgynak, elegendő, ha csak beszélgetünk róla vagy rá gondolunk és máris energetikai változások indulnak el bennünk. Így lényegében az energiák ránk gyakorolt hatásai határozzák meg azt, hogy kikkel vagy mikkel kerülünk „barátságba” és mi fogja irritálni, borzolni az auránkat.

Egy idő után ettől még mélyebbre ástam magamban és az a kérdés fogalmazódott meg bennem, hogy mi az energia forrása. Az energiáknak mindig van egy vagy több forrása, céltalanul nem kószálnak erők a mindenségben, még ha sokszor úgy is tűnik, hogy egy világűr tele van kóbor részecskékkel és hullámokkal.

A java részt láthatatlan energiák mögött újabb, még finomabb, még lágyabb energiák állnak, amelyek mögött még rejtélyesebbek húzódnak meg. Ez az egymásba ágyazódás szinte a végtelenségig tarthat, de a valóság megannyi szintjének van egy végső forrása, amit vagy akit mindenki személyesítsen meg úgy, ahogy tudatossága sugallja számára. Én Teremtő Tudatnak hívom.

Visszatérve gondolatmenetem elejére, az energiákkal kapcsolatban hamar beláttam, hogy a legritkább esetben semlegesek. Amint egy energiával kerülök kapcsolatba, még ha nem is látom, érzékelem: gondolatok, információk, érzetek, hangulatok, érzések, megérzések, érzelmek, közérzet stb. formájában, akkor is valahogy leképződik egy részük benső világomban.

Ennek megfelelően az energiák két irányát tudtam megkülönböztetni: az emelő és a lehúzó rezgésűeknek neveztem el őket.

Elkezdtem keresni azokat a helyeket, amelyek emelő hatással voltak rám: később kiderült, hogy ezek a tiszta, magasabb rezgésű energiák voltak. Számomra ezek jöttek be, ezek voltak szimpatikusak.

Azóta rendszeresen felkeresem azokat az ismert vagy sokak számára még felfedezetlen helyeket, ahol nagyszerű erőforrások vannak, hogy töltődhessek belőlük.   Ezt az időtöltést jó szívvel ajánlom mindenkinek!  Én  töltődésnek  hívom,   mert ilyenkor az ember csak leül és hagyja, hogy az energiák tegyék a dolgukat.

A spirituális energiák világában a „hasonló a hasonlót” vonzza. Így minél többször töltődik valaki erős pozitív kisugárzású energiákból, annál többet és többet tud felvenni, magába szívni. Így érezhetően megváltozik a kisugárzása: nem véletlen, hogy sokan csodás gyógyulásokról számolnak be néhány töltődés után. Sok olyan emberrel is volt szerencsém beszélni, aki hozzám hasonlóan érzékelni kezdték az energiák áramlását és különleges megjelenési formáját.