„Csokit vagy csalunk” hagyománya

A „csokit vagy csalunk” hagyománya első pillantásra vidám játék, ám mélyebb spirituális szinten ősi szimbolikát hordoz. E szokás gyökerei az ősök tiszteletére és a lélekvilág misztériumaira nyúlnak vissza. Október végén a fátyol a látható és láthatatlan világ között elvékonyodik – ez az időszak a kapcsolódásról szól: az élők és a szellemi síkok egymásba simulásáról.

A „csokit vagy csalunk” játékban is ott rejlik ez az ősenergia. A gyermekek, akik maszkot öltenek, a tudattalan világ lényeit idézik meg – de félelmetes helyett szeretetteljes formában. Az édesség az élet édességét, a bőség és öröm elfogadását jelképezi. A „csalás” lehetősége pedig emlékeztet arra, hogy a félelem és az árnyék csak addig hat, amíg el nem fogadjuk, és át nem alakítjuk szeretetté.

A magyar néphagyományban mindenszentek idején mécsest gyújtunk az elhunytakért – ez is a fény győzelmét hirdeti a sötétség felett. Spirituális értelemben Halloween és mindenszentek ugyanannak az üzenetnek két oldala:
az élet és halál örök tánca, ahol minden félelem végül fénnyé oldódik.

Ebben az időszakban tehát nem a rémisztés, hanem a lélekfény ünneplése a legnagyobb varázslat.