Asztrálutazásról akkor beszélünk, ha fizikai testünket hátrahagyva, asztráltestünkben járunk-kelünk.
Nézzünk ezzel kapcsolatban pár alapfogalmat. 

Távolbalátás

A parapszichológusokat húsz-harminc éve komolyan foglalkoztatja ez a téma. A szakkifejezést az SRI International (régebben Stanfordi Kutatóintézet, Menlo Park, Kalifornia) kutatói adományozták a jelenségnek 1972-ben. A távolbalátás sok tekintetben hasonlít az asztrálutazáshoz. Amikor asztrálutazásra indulsz, elhagyod a tested, oda mehetsz, ahová tetszik. A távolbalátás alkalmával nem hagyod el a tested. Tudatod egy részét küldöd ki valahová, amely visszatérve beszámol arról, amit látott.A kísérletek kezdeti szakaszában két ember dolgozott együtt. Az egyik, akit jeladónak neveztek, egy hatvan címet tartalmazó listáról találomra kiválasztott egy helyet, majd odament, és tizenöt percig ott maradt. Ez alatt az idő alatt a társa, aki a látó szerepét vállalta, figyelmét arra a helyre összpontosította, amelyikről úgy gondolta, ott tartózkodik a jeladó. A látót egy kérdező irányította, akinek szintén fogalma sem volt arról a helyről, ahol a jeladó időzött. Ezek a kísérletek rendkívül eredményesen zárultak. A kutatók meglepetten tapasztalták, hogy akik sem érdeklődésük, sem élményeik révén nem kötődtek az okkult tudományokhoz, ugyanolyan sikeresnek bizonyultak, mint azok, akik évek óta kísérleteztek.

Tudat

Az asztrálutazás és a távolbalátás alkalmával tudatunkat eltávolítjuk fizikai testünktől, és tetszés szerint küldjük, ahová akarjuk. Ez nehéz, majdnem lehetetlen feladatnak látszik, pedig nem az.Öntudatunk természete ugyanis elsősorban nem fizikai. Azt gondoljuk, a fejünkben lehet, pedig erre a mai napig nincs tényleges bizonyítékunk. Ezért asztrálutazáskor egyszerűen áthelyezzük az asztrális hasonmásunkba, és megyünk, ahová tetszik.A tudatunk, csak azért, mert mi úgy tartjuk, még nincs okvetlenül az agyunkban. Akárhová áthelyezhetjük. Álmaidban számtalanszor jártál már asztrálutazáson – ezt nevezzük önkéntelen vagy akaratlan utazásnak. 

Ancsa jósnő