Ártó szándékok szülő és gyermek kapcsolatban : Tudattalan ártó szándékok 3. Projektálás

A szülő és gyermek közötti kapcsolat az egyik legmélyebb emberi kötődés. Mégis előfordulhat, hogy a szeretet mellett tudattalan ártó szándékok is megjelennek benne. Ezek nem szándékos gonoszságból fakadnak, hanem sokkal inkább a szülő saját múltjából, feldolgozatlan sérelmeiből, és be nem teljesült vágyainak torz tükréből. A mai részben a projektálás jelenségét vizsgáljuk meg közelebbről.
Mi az a projektálás?

A projektálás pszichológiai fogalom: az a jelenség, amikor valaki a saját érzéseit, gondolatait, félelmeit másokra vetíti ki – anélkül, hogy tudatosítaná magában, hogy ezek valójában benne vannak. A szülők esetében ez gyakran úgy történik, hogy saját elfojtott fájdalmaikat, hiányérzeteiket vagy akár dühüket a gyermekükön „látják meg”.
Hogyan jelenhet meg ez a gyakorlatban?

Egy szülő, aki gyermekkorában nem élhette meg a szabadságot, túlságosan korlátozza gyermeke mozgásterét, mondván: „Csak jót akarok neked.”

Egy anya, akinek nem sikerült megvalósítania álmait, a gyerekében látja a saját második esélyét, és nyomást gyakorol rá: „Tudom, hogy benned több van.”

Egy apa, aki gyerekként gyakran érezte magát gyengének, nem engedi meg fiának, hogy sírjon vagy gyengének mutatkozzon: „Légy férfi!”

Ezek a mondatok elsőre nem tűnnek rosszindulatúnak, sőt – gyakran szeretetből fakadnak. Mégis, ha mélyebbre nézünk, azt látjuk, hogy ezek a megnyilvánulások valójában nem a gyermek valóságához, hanem a szülő belső világához kapcsolódnak.
Miért ártalmas ez a gyermeknek?

A gyermek természeténél fogva érzékeny, nyitott, és leginkább arra vágyik, hogy elfogadják őt olyannak, amilyen. Ha a szülő folyamatosan rávetíti a saját elvárásait vagy félelmeit, az a gyermek önképét torzítja. Nem tudja megélni önmagát, mert az elvárásoknak akar megfelelni. Idővel elbizonytalanodik abban, hogy ki is ő valójában.
Mit tehet a szülő?

Önismereti munka – Talán ez a legfontosabb lépés. A szülőnek érdemes szembenéznie saját múltjával, családi mintáival, sérelmeivel. Egyéni vagy csoportos önismereti foglalkozás, terápia sokat segíthet.

Tudatos kommunikáció – Mielőtt kimondunk valamit, érdemes megvizsgálni: vajon ez rólam szól, vagy valóban a gyermekem igényeire reagál?

Empátia gyakorlása – Megpróbálni a gyermek szemével nézni a világot. Elfogadni, hogy ő más, mint én voltam, és másra van szüksége.

Zárszó

A tudattalan ártó szándékok felismerése nem önvádra kell hogy sarkalljon, hanem együttérzésre – magunk felé is. Ha felismerjük, hogy projektálunk, az már fél siker. Onnantól kezdve lehetőségünk van máshogy reagálni. Mert a kapcsolatainkban – különösen a szülő-gyermek viszonyban – az egyik legnagyobb ajándék az, ha megengedjük a másiknak, hogy önmaga lehessen.