
![[@title]](https://res.cloudinary.com/redhatholdings/image/fetch/w_900,h_519,c_fill,q_auto,f_auto/https://www.joslas24.hu/uploads/agent_blog_dev/rt-szndkok-szl-s-gyermek-kapcsolatban-tudatos-rt-szndkok-1-fizikai-bntalmazs.jpg)
A fizikai bántalmazás a szülő-gyermek kapcsolat egyik legsúlyosabb formája, amely nemcsak testi sérüléseket, hanem mély érzelmi és pszichológiai sebeket is okoz. Ez a fajta erőszak tartós hatással lehet a gyermek önértékelésére, kapcsolataira és felnőttkori életére.
1. Mi számít fizikai bántalmazásnak?
A fizikai bántalmazás minden olyan tett, amely fájdalmat, sérülést vagy félelmet okoz a gyermeknek, például:
Ütés, verés, rugdosás
Pofonok, hajhúzás, rángatás
Megütés tárggyal (öv, bot, fakanál stb.)
Lelökés, falhoz szorítás
Megégetés, forró tárgyakkal való érintés
Étel vagy alvás megtagadása büntetésként
Még ha a szülő úgy is gondolja, hogy „fegyelmezésről” van szó, a fizikai bántalmazás mindig káros, és a gyermekben félelmet, megalázottságot és hosszú távú pszichés sérüléseket okozhat.
2. Hogyan hat a gyermekre?
A fizikai bántalmazás következményei mélyrehatóak és hosszú távon is éreztetik hatásukat:
Félelem és bizalmatlanság – a gyermek elveszítheti a szülőbe vetett bizalmát.
Alacsony önértékelés – azt érezheti, hogy nem érdemli meg a szeretetet.
Szorongás és depresszió – fokozott stressz, alvásproblémák, érzelmi instabilitás.
Düh és agresszió – később maga is hajlamos lehet az erőszakra.
Öröklődő minták – felnőttként nagyobb eséllyel válik bántalmazóvá vagy olyan kapcsolatot választ, ahol ő maga az áldozat.
3. Mit lehet tenni?
Ha valaki fizikai bántalmazást tapasztal – akár gyerekként, akár felnőttként visszaemlékezve –, fontos, hogy foglalkozzon a feldolgozásával.
Ha jelenleg is fennáll a helyzet: Segítséget kell kérni egy bizalmi személytől vagy hatóságoktól (gyermekvédelem, segélyvonalak).
Ha a múltban történt: Egy szakember (pszichológus, terapeuta) segíthet a feldolgozásban, hogy ne maradjanak feldolgozatlan traumák.
Határok felállítása: Ha a szülő még mindig bántalmazó magatartást mutat felnőtt gyermeke felé, fontos meghúzni a határokat vagy akár elhatárolódni.
























