A tudás…

El sem tudod képzelni, mennyire furcsa másnak lenni. Más lehetsz viselkedésedből, identitásodból, vallási hovatartozásodból adódóan is, de lehetsz más úgy mint én is, aki a semmiből kiszúrja a vele azonos tudású embert.

El sem hiszed, hogy néhányan milyen nagy lelki traumaként élik meg. Mások viszont vágynak rá, de nem sikerül. Ez egy olyan tudás, egy olyan ismeret, amelyet nem te választasz ki magadnak, hanem Ő választ ki neked. Néhányunk lelke már több életen át tudta, ismerte, művelte ezt a tudást, mindig adott és gyarapított hozzá.

Nagyon sokan vannak, akik már tudással a kezükben nem tudnak vele mit kezdeni, mert nem tudnak azonosulni azokkal a feladatokkal, és egyéb dolgokkal, amiket meg kell tegyenek.

És azzal, hogy máson segítesz magadnak is kedvezel – jó érzés úgy lefeküdni, hogy nem fog semmiféle gond, baj, vagy épp katasztrófa bekövetkezni, nem lesz váratlan a negatív esemény s még ha ellene tenni nem is tudunk, legalább fel tudunk készülni a helyzetre – azoknak az embereknek, akik aznap megkerestek, hogy utat mutassak, segítsek nekik.

De szörnyű, a tudat, hogy rengeteg embernek segítségre lenne szüksége még, s nem meri felemelni a telefont és felhívni, megkérdezni hogy mi várható a munkájában vagy éppen a szerelmi életében, mert fél. Ne szeress hazugságban élni, ne szeresd a hazugságokat.

Tudod, az jutott eszembe, ha lenne két boltom, az egyikben a hazugságokat árulnám szép csomagolásban a másikban pedig az igazságokat, még ha kicsit csúnyácska is lenne a csomagolás. Te is tudod, hogy többen állnának be az elsőbe, csak azért, mert az szép. De a lelked pont ez teszi tönkre. Ha te is tudod, hogy miről beszélek, ne gondolkodj, ne engedd, hogy azt, amit tudnod, látnod kell, ne láthasd tisztán.